Családi portfolió kezelés, avagy :

lehet-e a „Gazdálkodj okosan" szabályaival „Monopoly"-t játszani ?

A személyes pénzügyek intézése, a családi gazdálkodás, vagyonkezelés, tradicionálisan apáról fiúra szálló, szokásjogon működő rendszer. A szükséges eszközök, vagyonelemek jelentős része öröklődik, a kialakított rendszer használatát egy családon belül, az utódok átveszik, és csak indokolt esetben módosítják, változtatják meg ezeket. A gondolkodásmód, az eszközökbe vetett bizalom, és az általuk elérhető célokba vetett hit alapjai is, a közvetlen környezet, a család hatására alakulnak ki, válnak alap- ismeretté. A nagyobb társadalmi, gazdasági változások átalakulási folyamatainak hatásai, ill. követelményei, éppen ezért, lassan íródnak át az egyéni, családi költségvetés struktúrájába.

A rendszerváltások, a jelentős társadalmi és gazdasági változások, gyakran teljesen új gazdálkodást igényelnének az egyén részéről. Egy, a pénzügyekben és a családi tőke kezelésében jártas társadalomban is, sokszor generációs váltás szükséges az egyéni vagyonkezelési és befektetési politika megváltoztatásához. Sajnos a személyes pénzügyek intimitása, empirikus úton megszerzett ismereteket eredményez az emberek részére, tehát a veszteségek bekövetkezése után változtatnak csak a saját gazdálkodásukon. Ez különösen a közép- és hosszú távú pénzügyi eszközöknél veszélyes, hiszen itt következhet be olyan veszteség a jövőre nézve, amely az egyén vagy a család likviditását hosszú távra ellehetetlenítheti.

Magyarországon 1990-ig az átlag családi portfolió a „szocialista családmodell"- elemeiből állt össze: lakás, hétvégi-ház, autó. Plusz megtakarítás esetén az emberek szintén ezeket az „eszközöket" tudták igénybe venni: + egy lakás, + egy nyaraló, + egy autó. A „gondoskodó állam" a bérjövedelmek megállapításakor arról is „gondoskodott", hogy ennél nagyobb megtakarításokra, az átlag ember esetében, ne kerülhessen sor.

A 40 éven keresztül játszott társasjáték - a „Gazdálkodj Okosan",- szabályai nem tették lehetővé az ingatlanok bérbeadását, a megtakarítások befektetését, a tőkejövedelmet, a hozamot, a profitrészesedést, a tőzsdét, stb.. Ezek a szabályok úgy voltak kitalálva, hogy ha okosan gazdálkodott a bérjövedelmével, akkor a második, harmadik körben (10-20 év alatt) az állampolgár, tudott venni egy lakást és egy hétvégi-házikót, befizethetett egy Zsigulira vagy „befektethetett" egy (gyakorlatilag) nem kamatozó „Gépkocsi-nyeremény betétkönyv"- be. A „Gazdálkodj Okosan"-ban nem volt probléma a gazdálkodáshoz szükséges eszköz kiválasztása, hiszen egy bank (OTP), és egy biztosító (Állami Biztosító) termékeiből lehetett választani. Azért, hogy ne jöjjön senki zavarba, a bank is, és a biztosító is 6-8 termékre szűkítette le a termék-palettát. (Pl.: Lakáshoz volt a „Lakás-hitel" és a „Lakás-biztosítás", megtakarításhoz, befektetéshez, pedig a „Betétkönyv" éves 2-4%-os kamattal.)

A „Gazdálkodj Okosan" ideológiája szükségtelennek tartotta a tőkeképzést, hiszen a tőkejövedelemhez szükséges eszközök nem voltak elérhetőek, a hozzáférhető „instrumentumok" (betétek és takarék-kötvények) általában az infláció alatt teljesítettek.

A háborút és az államosítást követően a „Gazdálkodj Okosan" játékosainak nem állt a rendelkezésére örökölt vagyon, a játék-menet alatt kellett megteremteni a saját portfoliójuk összes elemét, és nyugdíjba vonulásukat követően a „gondoskodó állam" biztosította (volna) számukra a megélhetéshez szükséges anyagi javakat.

A „Gazdálkodj Okosan" feltétel-rendszere nem tartalmazta az adót, ezzel senkinek nem kellett foglalkozni, hiszen mindenki az államtól „kapta" a fizetését, ami gyakorlatilag már „alapból" nettó volt. Az ingatlanokat és a gépkocsikat sem terhelte adó, ezeket a „gondoskodó állam" beleépítette az üzemanyag, a vásárlás, és a biztosítások árába.

A „Gazdálkodj Okosan"-t 8 éves kortól lehetett játszani, aki tudott olvasni az már potenciálisan alkalmas volt rá, hogy szerencsés dobásokkal „megnyerje" a játékot, hiszen a játékmenet vezetve volt, döntéseket nem kellett meghozni, csak tenni, amit a szabályok diktáltak.

40 (50) év alatt két generáció nőtt fel úgy, hogy csak ezeket a szabályokat ismerhette. 40 év alatt ez a két generáció alakította ki a semmiből a mai, magyar családok gazdálkodásának alapjait, az egyéni és családi vagyongazdálkodás szokásrendjét és eszközeit. 40 év után az ország rendszert váltott, a „szocialista családmodellek", a legvadabb kapitalista „újrafelosztás" gazdasági hadszínterén találták magukat.

A „Gazdálkodj Okosan"-t a „Capitali" váltotta fel úgy, hogy a szabályokat senki nem magyarázta el, hiszen a dédnagypapák már vagy nem éltek, vagy már kicsit szenilisek voltak és elfelejtették ezeket.

A „Capitali", vagy modernebb formája a „Monopoly"-játék lényege, hogy minden játékos egyenlő eséllyel indul, de a végén az győz aki a játék kínálta lehetőségeket és eszközöket kihasználva, a többiek pénzét elnyerve, a legnagyobb, legerősebb portfoliót építi fel. Aki a szabályokat és a játékban használt eszközöket nem ismeri, az biztosan, rövid időn belül elveszíti az összes pénzét és kiesik.

Magyarországon a „játék"-szabályai is, és az elérhető eszközök is folyamatosan változtak az elmúlt 15-20 évben. A legjobb „játékosokat" is érték meglepetések, még akkor is, ha ismerték az „eszköz-park" összes elemét és használták is azokat.

Az EU-csatlakozás, a lezajlottnak látszó privatizáció, valamint az egyre átgondoltabban és kiszámíthatóbban változó szabályrendszer lehetővé teszi a „játék" megtanulását a laikus felhasználok számára is. A környezet lehetővé teszi, az élet, pedig megköveteli a „játék" megtanulását, hiszen a jelenlegi átlag személyes és családi költségvetések sérülékeny, labilis és nem eredményorientált portfoliók. A bevétel oldalon szinte kizárólag a bérjövedelmek állnak, amelyek időközben elvesztették valamikori stabilitásukat. A vagyoni oldalon hatalmas túlsúllyal helyezkednek el az ingatlanok, amelyek likviditásukban és hozamukban sem tekinthetők hatékony vagyonelemnek. Nincsenek, vagy nagyon kis mértékűek a megtakarítások, értékpapírok, biztosítások.

Az átlag családok máról-holnapra élnek, nincsen egyéni stratégiájuk az átstrukturálódás elindításához. Mire a kormányzati és EU-s programok elérnek a lakossági szintekre, lehet, hogy az egyéni veszteségek már nem teszik lehetővé a családok likviditásának és vagyonszerkezetének gyors helyreállítását. Lehet, hogy egy újabb generációnak kell felnőni és megteremteni a semmiből az „új játékhoz" szükséges vagyonelemeket és portfoliót.

A „Gazdálkodj Okosan" elemeinek felhasználásával, egy új stratégia - és az ehhez szükséges eszközök - beemelésével, a tőkeképzés, a hozam, a tőkejövedelem megjelentetésével, a kapcsolódó gondolatiság felébresztésével, az egyént és a családokat is versenyképes helyzetbe lehet hozni.

A „nyugati társadalmak" kialakult rendszerében, a megélhetést a bérjövedelem, vagy szükség esetén a szociális juttatások fedezik, míg a család gyarapodását - az évek alatt, (az előző generációk által is) felhalmozott - családi megtakarítások befektetéseinek hozamai eredményezik. Nálunk a családi tőke létrehozása, és működtetésének beindítása a „kezdő játékosok" első feladata.

TŐKE = PÉNZ X IDŐ

Ez a nem túl bonyolult képlet rávilágít a nagy dilemmára: vagy sok pénz kell, vagy sok idő. Tehát válaszút előtt áll mindenki: likvid tőkévé alakítja át az ingatlanokba fektetett vagyonelemeket, vagy a meglévő megtakarításait befektetve, húz még egy nagyot a derékszíjon és a bérjövedelmének egy hányadát is, tőkeképzésre fordítja. A döntés természetesen életkor függő, hiszen egy „fiatal játékosnak" sok kör áll a rendelkezésére, míg a „senior játékosok" már túljutottak a „táv" felén.

A családi vagyonszerkezet egyensúlyát, a bevételt eredményező elemek tudják biztosítani: a bérjövedelem, a kiadott ingatlanok, a hozamot elérő, befektetett pénzeszközök és értékpapírok, valamint a vállalkozásokból érkező profitrészesedés. Alaphelyzetben ezen eszközök hozamaiból kell kigazdálkodni a teljes portfolió állandó költségeit, és növelni a vagyon értékét. Az egy vagy két lakóingatlanból, hétvégi-házból és személygépkocsiból álló „Gazdálkodj Okosan" vagyonszerkezet egyensúlyát, nehéz vagy egyenesen lehetetlen fenntartani a jelenlegi bérjövedelmekből, még akkor is, ha rendelkezésre áll ezek mellett az „átlagosan" 500 ezer-1 millió-Ft-os családi megtakarítás. Tőkét, működő, likvid, bevételt eredményező elemeket kell bevonni a családi gazdálkodás eszköztárába, és megtervezni egy hatékony, lehetőségekkel teli stratégiát, az egyensúly kialakításának érdekében.

Egy korszerűsített, szellemiséggel felruházott személyes-, családi portfolió, - még ha csak egyszerűbb elemekkel tud is elindulni, - lassan átalakíthatja szerkezetét. Idővel, a megfelelő új eszközök bevonásával, megfeleltethetővé tud válni a „globális-monopol-kapitlizmus" szabály-szerkezetében, és ha a „játékos" saját hitét és lelkesedését beleadja, talán a nyertesek között lehet, ebben az „új játékban".